Első felháborodásomat a legjobb barátnőmnek írtam meg , aztán kiböfögtem ide bele az éterbe, majd ettől mindjárt jobban is éreztem magam, legalábbis az első hatalmas indulat elszállt.
Érdekes, hogy eddig ketten mondták, hogy túlságosan háttérbe szorítom magam mások előtt, a pszichológusom és egy lány akit sose ismertem személyesen, csak a blogját olvasom, és igen ő is az enyémet. Ez elgondolkoztatott. Főleg azok után, hogy a legjobb barátnőm szépen nekem esett, avagy rettenetesen félreolvastam amit válaszként reagált.
"Sajnálom, hogy megint ugyanazokat a köröket futjátok. Azt gondolom, ez sajnos nem is nagyon fog változni, hacsak nem kezd el Solti kökeményen végre azon dolgozni, hogy többet keressen. De lássuk be, nem az az ambíciózus típus. Viszont ezt azért nem lehet egy kalap alá venni azzal, hogy valami saját célú szórakozás miatt nem adna bele a gyerekkel kapcsolatos költségekbe vagy a nyaralásba. Ugye az anyukája neki mindig is egy nagyon különleges történet volt. Ö biztos, hogy nem úgy látja ezt, hogy mire költök, a gyerekre, vagy anyukára? Ö csak azt látja, hogy anyuka fontos. S anyukának meg akar felelni. Akkor is, ha már nem él. Ezen azt hiszem nem fogsz tudni sosem változtatni.
Egyébként nem értem ezt a sírkő sztorit, mért kerül ez alsó hangon is 300ezerbe? Arról van szó, hogy rákerüljön a neve a sírra, vagy miről? Mert pl vannak nagyon szép fejfák fából is. A tisztességes temetésnek nem feltétlen kell a része legyen egy ultradrága sírkő. Rengeteg sír van sírkö nélkül is, nem? Nagyi temetőjében pl rengeteg a lefedetlen sír, amin csak földkupac van, valami örökzöld bokorral beültetve, s van egy fa fejtámla, azon a nevekkel. Ez nem lehetne egy köztes megoldás, pl addig, amíg majd lesz pénz sírköre? Gondolom ez nem kerülne olyan nagyon sokba….
Egyébként azon gondolkodtál már, hogy Neked mért olyan fontos, hogy a pasid jobban keressen mint Te? Meg pl mi lenne, ha Solti dupla annyit keresne, mint Te, s a “saját” pénzét viszont (miután kifizette a közös dolgaitok felét) teljes egészében gitárra, edzésre, haverokra költené. Valamire, ami nem közös. Azzal ki tudnál békülni? Igazából azért szerintem furcsa, hogy x év után, együtt tervezve az egész életet, családot, még mindig arról beszéltek, hogy enyém-tiéd. Hogy nincs egy közös kassza, közös bankszámlaszám, amire rámegy minden pénz, s aminek a felhasználásáról együttesen döntötök. Hogy még mindig nekem van tartalékom, nem nekünk. Jó, értem én, hogy azt mind Te szerezted, de ha összekötöd valakivel az életed, akkor minden közös. A jó is, meg a rossz is, minden. A pénz is, a háztartási munka is, a gyerek körüli teendők is, a szabadidő is, meg anyuka sírköve is. Vagy Te ezt nem így látod?
Szerintem nem ártana nálatok mindkét oldalról, mindkettőtöknek megpróbálni egy kicsit több megértést hozni a másik felé. Esetleg megbeszélni végre a pénzügyeket úgy általánosságban. Hogy hogyan is osszátok be a közöset, hosszú távon. Vagy egyáltalán, hogy legyen közös, vagy ne legyen...."
Jól kiakadtam, és válaszoltam is neki:
Na most kicsit vitatkoznék veled, bár ez szerintem nem vita, csak szeretném a helyzetemet más szemszögből is megvilágítani. Ha a te férjed csak annyit keresne amiből havonta éppen kijön vagyis itt mindegy, hogy közös kassza, vagy külön, de csak annyit tenne a közösbe ami alig fedezi a költségeit, és bejönne, hogy fizetni kell "valaki" költségeit akkor te (ahogy én is) úgy állnánk hozzá, hogy oké fizessük, ha megengedhetjük a közösből. De ahhoz hogy valaki költségei is beleférjenek hitelt kéne felvennetek amiről tudod, hogy csak úgy tudjátok fizetni, hogy ez a saját normál életviteleteket kockáztatja akkor is bevállalnád?
A sír egyébként meg van csinálva, van rajta szép fa fejfa, gravírozott táblával, és körbe van rakva a "földkupac" szép mini fakerítéssel, és virágok vannak bele ültetve. Amit Solti szeretne, hogy fehér, vagy vörös gránit(márvány) fedett sírkő legyen. És hangsúlyoznám, hogy nem az ellen vagyok, hogy legyen, hanem az ellen, hogy ez hitelből legyen, mert legyen, de nem mindegy, hogy egy vagy 2 év múlva lesz? Egy év múlva lehet hitelből, mert Solti nem fogadja el, hogy közös kassza és az én pénzem az övé is (pl nem engedte ,hogy a személyi kölcsönét kifizessük és megspóroljunk kb 200ezer ft kamatot) és még mindig ő van azon az állásponton, hogy te pénzed, én pénzem, ezért beszélek róla én is úgy ahogy. Na visszatérve, ha egy év múlva felvesz egy hitelt akkor ki lesz centizve megint, és szegről végről támogathatom meg én, ami alapból nem is lenne probléma ahogy eddig sem hánytorgattam fel (csak néha mikor kiborulok) , de miért nem lehet ezt egy évvel eltolni, ezt a pénzt egyébként is félretenni (ha netán valami gond adódik pl a kocsijával ami nagyobb összeg, akkor még nem nekem kéne azon görcsölni, hogy engedje már meg hogy megcsináltassam, hanem lenne tartaléka amiből meg lehet csináltatni max pár hónappal csúszik a sírkő) szóval összerakni a pénzt, elmenni és megvenni azt a sírkövet? Nem lenne ez logikusabb?
Nem látom úgy magam mint akinek fontosabb, hogy a pasija többet keressen. Ezt te miért látod így? Emlékeid szerint volt olyan pasim aki többet keresett és én ettől szarul éreztem magam? (volt aki többet keresett,és inkább őt zavarta, hogy nekem nem fér bele egy olaszországi nyaralás költségének a fele, és mivel ő nem akarta a részem kifizetni, ezért nem is mentünk :D Engem nem zavart volna, ha ő fizeti ki :D )
Úgy hiszem, hogy nem fontosabb. Az viszont fontos, hogy ne centizze ki magát azok után, hogy a külön kasszához ő ragaszkodik, mert így megkímélne engem egy csomó vitától, ami arra irányul, hogy nincs pl cipője és venni kéne, de nekem nem engedi, hogy kifizessem, vagy ha igen akkor hónapokig azt hallgatom, hogy jaj őneki de szar még cipőre sem volt pénze, mikor fog már anyagilag egyenesbe kerülni.
Azt gyanítom, hogy pl a házasság is azért került többek között a szőnyeg alá, mert ugyan megbeszéltük, hogy nem kell méregdrága karikagyűrű, de veszünk egy szép ezüst karikagyűrű párt (20ezer ft, kinéztük), de ragaszkodik hozzá, hogy ő fizesse és ugye ez baromira nem fér bele a a keretébe, így inkább sunyít, bár már egyszer mondtam, hogy vegyük meg, mindegy ki fizeti legyen letudva, akkor is lerázott, hogy ő ezt már megmondta, ezt ő fizeti és kész...
Azt tudod, hogy folyton számolgatja, hogy a fundamentája (gyűjt lakás előtakarékosságot) hány év múlva jár le, és hogy a nyugdíj előtakarékosságot sem veszi fel csak ha lejárt a 20 év rá, és ez a kettő még mindig nincs annyi mint az én lakásom értéke és hogy ez de ciki? Tudod hányszor mondtam el neki, hogy nem számít, és vegye csak fel a nyugdíjjast 10 év után, le kéne cserélni a kocsiját és abból milyen jól meg lehetne oldani? Vagy hogy hányszor beszéltünk róla, hogy jó lenne egy kis ház kerttel (mini kerttel) és hogy kb 10 év múlva meg is tudnánk lépni, ugyan kéne hozzá hitel is, de járható lenne, és ebben nem azt látja, hogy előrelépünk, hanem hogy én mennyivel többet tennék ebbe bele? Tudod, hogy amikor már szász-ezerszer elmondtad, hogy nem számít, hogy ki mennyit, csak az hogy együtt, és ős ezek után még mindig magát sajnálja akkor ez egy idő után milyen rohadtul idegesítő?
Aztán jött még egy válasz:
"Akkor ezek szerint nagyon félreérthető voltam.
Tudom, hogy Solti volt mindig is a közös kassza ellen, nem Te. Tudom, hogy a közös névtáblán is mennyi vita volt, meg hogy nem akart bejelentkezni sem hozzád sokáig. De ezt akkor sem értem. Ö akar elvenni feleségül, akkor ezt hogyan képzeli? Hogy utána is, házaspárként is enyém-tiéd lesz? Lehet ezt a kérdést nem ártana lassan konkrétan feltenned neki. Mert viszont szerintem hiába is tetted fel többször neki már az ilyen irányú kérdéseidet, akkor is elfogadtad, hogy ö voltaképp kitér a válasz elöl. Ez sosem volt teljesen megbeszélve. Pedig ez Téged zavar. Ez a személyi kölcsönös dolog nagyon durva. Hogy csak Solti önérzete miatt bukjatok közösen 200ezret. Ha veled együtt tervezi a jővöt, nem dönthet ö sem egyedül pénzügyi kérdésekben. Függetlenül attól, hogy többet, vagy kevesebbet keres Nálad. A döntés közös kellene legyen. Neked viszont szerintem a sarkadra kellene állni, hogy ha ö ezt nem így látja, akkor nincs értelme összeházasodni, mert minek. Persze Soltit is értem valahol, hogy sérti a hiúságát, hogy ö keres kevesebbet. De egy közös számlával, közös pénzügyekkel pont hogy ezt meg lehetne oldani. Vagy ha ez neki nem elég megoldás, akkor menjen pszichomókushoz, hogy megoldja ezt a kérdést. Gondolkozzon el azon, hogy akar-e Veled közös jővőt, mert ez nem közös jővőnek hangzik. Bár gondolom ha ez a kérdés kipipálva, akkor újabb problémák fognak majd alakulni. Mert ha megszokja a közös költségvetést, akkor majd többet költ, mert a mostani “nincs”ből hirtelen “van” lesz. Lesz miből. S mivel ö nem egy tervező, racionális típus, ezért borítékolható, hogy akkor azon lesz a vita, hogy de Solti mért erre meg arra költi ami van, holott lenne fontosabb is. Emlékeim szerint pl a volt férjeddel inkább ez volt a gond, nem az, hogy nem akart közös kasszát.
Pont emiatt látom úgy, hogy Neked mégsem teljesen mindegy, hogy mennyit keres a pasi. Vagy lehet, hogy ez nem jó megfogalmazás arra, amit ezzel mondani akartam. Mert voltaképp igazából valószínűleg a pénzköltési módjukkal van gondod, függetlenül attól mennyit keresnek. Csak ez a probléma a magasabb keresettel megszűnne ugye, ezért írtam, hogy az a bajod, hogy keveset keresnek.
Arra gondolok, hogy attól a volt férjednél is, Soltinál is szarul érezted magad, hogy bizonyos dolgokba nem adták bele a felét. Jó, értem én, hogy Neked voltaképp nem azzal van bajod, hogy nem teszik bele a felét, hanem azzal, hogy azt a kis plusz pénzt, ami van, azt nem abba teszik. Nem a közös dolgokba, spórolásra, vagy nem külön Rád költik. Hogy nem visznek el pl moziba, ha épp van plusz pénzük, nem adják bele a nyaralásba, vagy ha van plusz pénz, azt nem teszik félre, hogy majd jó lesz ha szűkösen leszünk. Hanem a volt férjed ugye néha a saját költséges kis hobbyjára költötte inkább, Solti meg gitárra, vagy most anyuka sírjára. (OK, ebben az esetben nem is plusz pénz, hanem plusz hitel ugye amiről szó van). Szóval ebből én azt vonom le, hogy voltaképp az a baj, hogy nem keresnek eleget. Mert ha eleget keresnének, akkor a kis saját magukra költés mellett is bele tudnák tenni a felét a nyaralásba, gyerekbe, moziba, akármibe. Az szerintem nem várható el senkitől, hogy soha semmit ne akarjon csak magára költeni. Mert az ember önző. Mindenki az. S mivel Soltinak nagyon kevés a plusz pénze, azt a keveset ezért tuti magára fogja költeni, vagyis jobban fogalmazva arra, ami neki a legfontosabb. S az nem biztos, hogy a gyerek kiságya lesz, vagy a mozi. Sőt. Per pillanat anyuka sírja. Mellesleg hozzáteszem, hogy abban is teljesen megértelek, hogy nem tudsz azonosulni a pénzköltési módjukkal. Azzal, hogy ha van egy kis plusz, akkor azt számodra értelmetlen dolgokra költik. Számomra is értelmetlenek, nem csak számodra. De számukra meg nem.
Ezt a sírköves dolgot amúgy teljesen megértem. Teljesen igazad van. Hitelre ne csináljon semmi olyat, ami nem feltétlenül szükséges. Plusz rizikófaktor, ami nem hiányzik senkinek. De Solti az az álmodozós fajta, pont mint a volt férjed volt. Te meg a racionális. Ezt nem fogod tudni vele megértetni szerintem. Egyébként én azt hittem, valami olyanról van szó, ami feltétlenül szükséges. Hogy pl beázik a sír, törött, vagy nincs a név a táblán, ilyesmi. Ha szép, gondozott a sír, akkor megmondom őszintén én nem lennék ennyire megértő a márvány sírkővel kapcsolatban sem, mert minek. S egyáltalán akkor az sem biztos, hogy a család többi tagja is márvány sírkövet szeretne. Lehet ők meg úgy gondolják, hogy a friss virág pl szebb és sokkal jobban kifejezi, hogy anyukával mennyit van törődve, mert azt ugye folyton cserélni, gondozni kell. Anyukát meg ugye már sajnos nem lehet megkérdezni, hogy mit is szeretett volna. De az gáz, hogy Solti a törődését anyukája felé drága dolgokban tudja csak kifejezni.
Egyébként a kérdésedre visszatérve, ha ultra szűkösen élnénk, akkor is bevállalnám "valaki" költségeit hitelre. Ugye ö esélytelen, hogy magát kihúzza a szarból, mivel gyakorlatilag egyáltalán nem tud mozogni. De ha pl. hitelt kellene felvenni anyu ápolója miatt, s a férjem nemet mondana, azon is kiakadnék. Mert ez nekem fontos. Akkor is, ha anyunak is az otthon olcsóbb lenne, s hitel nélkül is megoldhatnánk. De ezek tényleg nehéz dolgok. Az biztos, hogy ha szűkösen élnénk, akkor vitáznánk mi is ilyeneken. Minél szűkösebbek a viszonyok, annál jobban kijön ugyanis, hogy az emberek máshogy, másra költenének. S akkor megint visszakanyarodtam oda, hogy az ember önző. S ha nem ugyanúgy költene szorult helyzetben, akkor megpróbálja a saját álláspontját keresztülvinni. S ha ez nem jön össze, akkor vita lesz. Ez szerintem ilyen egyszerű. Két megoldás van szerintem: 1. Megoldani, hogy ne legyen szűkös állapot. 2. Olyan társat választani, aki szűkös állapotban ugyanúgy (vagy legalábbis hasonlóan) viselkedik, mint én."
A kolléganőm akivel mindig együtt ebédelek azt kérdezte, hogy nem lehet, hogy ez az egyik amolyan anyám által is emlegetett társadalmi különbség , hogy ő roma, és náluk az a fontos amit mások látnak? ... Hogy legyen puccos sírkő? Ez is egy opció. Az is amit a a pszichológusom is emleget, hogy én bezzeg nem vagyok elég önző, míg másoknak ez normális. És itt annak is Igaza van aki kommentet írt, hogy bizony ma már a nők maguknak szülnek és nem a "családnak". De még a barátnőmnek is van igaza abban, hogy én racionális vagyok, Solti meg álmodozó. És tény, hogy ebben csak egy fokkal jobb mint a volt férjem, hogy nincs elrugaszkodva a valóságtól ami a kocsi és házcserét illeti. De ez csak egy fok, egy paraszthajszál.
Úgy döntöttem, békén hagyom. Majd ha lejárt a hitel és igaziból sor kerülne arra, hogy felvegye a következőt addig úgyis elválik, hogy most összeházasodtunk-e vagy még szülés előtt 2 héttel a kezébe kell nyomjam a papírt, hogy menjen már el apaságit intézni. Továbbá majd akkor jönni fogok azzal, hogy megbeszéltük, hogy lesz keresztelő a következő nyáron, és annak bizony lesznek költségei , ha úgy akarjuk ahogy ő tervezte (meghívni mindenkit akit a "rendes" esküvőre is meghívtunk volna) és ennek a felét legyen kedves állni, szóval rábízom majd hogy hitel a sírkőre, vagy keresztelő. És itt megígérem, hogy nem lesz hiszti. Ha a hitelt választja akkor is lesz keresztelő, de akkor csak elvisszük a gyereket és semmi pucc... Nekem úgy is tökéletesen meg fog felelni.
Talán ha olyan pasim lenne aki többet keres mint én, lehet hogy még zavarna is néha, hogy folyton ő fizet, vagy hogy kérni kell valamire amire nekem egyébként nem lenne keretem...
Fura dolgok ezek. Néha kiakadok , néha azon is, hogy önfeláldozó típus vagyok, de ezen nem tud más változtatni csak én. Rajta leszek.
