Egy újabb fordulópont. Egy felismerés. Ugyan a mérce magas, és Solti majdnem minden pontját eléri, még mindig ott tartunk, hogy hibáztam. Annyira akartam, hogy anya legyek, és hogy megtaláljam a megfelelő apát a gyerekemnek, hogy elsiklottam az felett, mit elsiklottam, egyenesen becsuktam a szemem, hogy ő nem a társam hosszú távon. Akivel nem tudok megöregedni.
Nem családot alapítottunk akinek a gyümölcse a gyerek, hanem megkerestem a gyerek apját és felhasználtam gyakorlatilag ama önös célomra, hogy én végre anya legyek.
Persze belement, mert a kínált feltételek neki is kedvezőek voltak. És sok minden szuperül működik, ahogy eddig is. De attól, hogy most támasztom azokat az igényeimet amit már az elején sem hozott, attól még nem várhatom, hogy most megváltozzon. Kérdés, hogy nekem kell ezeket az igényeket elengedni, vagy őt kell elengedni és az igények maradjanak.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
