Az elmúlt hónapokban sok minden történt, de leginkább azt részletezném ami most van bennem.
Rádöbbentem, hogy apukámmal is lenne lerendezni valóm és a mérhetetlen és kielégíthetetlen szeretethiányom részben abból fakad, hogy én sosem voltam "apuci pici lánya". A férfiakkal való kapcsolataimban is olyan kerestem aki olyan mint az apám volt. Ha én megyek és nyomulok az ok, de ha nem megyek és nem keresem neki az is ok. Ő sem tudta kifejezni a szeretetét, és én olyan párt választottam eddig is aki vagy nem tudta, vagy csak nehezen tudta kifejezni azt.
Arra is rájöttem botorság az összes szerethiányomat elvárásként a férjem nyakába zúdítani, elkezdtünk úgy élni, hogy hagyjuk, mindenki az legyen ami ,azt adja amit tud. Vagyis próbálom nem baszogatni, és hagyni élni, és nem elvárni, hanem örülni annak mait magától ad. Persze ez nem megy mindig, simán be tudja kapcsolni rajtam egyrészt a megmentő Terézanyut, másrészt a féltékeny szörnyet, harmadrészt az elvárásokkal teli feleséget is.
Magammal kapcsolatban az a nagy felismerésem , hogy mérhetetlen étvágyam van ami a férfiakat illeti és bár a szeretőm is megvan a férj és szerető kettőse is épphogy csak kielégíti az igényeimet. Vagyis továbbra is vannak igényeim , elvárásaim, de ezt próbálom elosztani és nem egy személy vállára rakni. Minden pasit amire való alapon. Egyelőre működik, otthon is felszabadultabb a légkör, de leginkább annak örülök, hogy eljutottam egy viszonylag kiegyensúlyozott állapotba. A szabadidőm is sok most, van időm táncolni, jógázni, filmet nézni, olvasni, szóval nagyon jó kis évvége elé nézünk ha ez továbbra is így marad.
És remélem marad, mert ez most kellemes és feltöltő állapot.
