Beszélnem kell Laciról. Muszáj, mert napok óta forrong bennem az indulat.
Januárban láttam utoljára. Megmondtam neki, hogy gyereket várok, mire kinyögte, hogy oh a francba, már éppen el akarta mondani, hogy ha mégis úgy döntenék és nem tudná meg soha senki, akkor ő csinálna nekem egyet, ha mégiscsak elhagynám Soltit és egyedül akarnék egyet. Na már ettől elszállt az agyam, hogy a faszba lehet ennyire mulya, kiverte a biztosítékot, mint már nem először. Igyekeztem visszafogni magam, megmondta, hogy hát ezzel egy kicsit elkésett, és egyik nőnek sem álma úgy nekifutni, hogy márpedig egyedül akar gyereket vállalni, és ezek között én sem vagyok kivétel, családot szeretnék nem csak gyereket. Ha megpróbálom lerázni, akkor olyan lesz mint a bika mint mikor vörös posztót lengetnek előtte, minél inkább kifejeztem, hogy ne találkozzunk, mert nem jó ötlet, ő annál inkább kötötte az ebet a karóhoz, hogy de ő így is látni akar. Pár nap huzavona után beleegyeztem a találkozóba, hogy majd még egyeztessük le hogy mikor, és ahogy a "pasik" szokták odabiggyesztettem a végére:
-"Majd hívlak"
Aztán nem hívtam, mert minek. Ez a hajó már többedszerre elment, és mostmár akár el is süllyedhet.

Eltelt a február, de el a március is.
Húsvétkor jött egy rövid üzenet: Boldog nyulat...így rövid u-val... (Anyádat.) Megírtam, boldog volt, köszi.
Eszembe jutott néha, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem, de mivel Solti 180 fokos fordulatot vett és mióta gyereket várok igazi mintatárs és már most látható, hogy igazi jó apa lesz, így minden alkalommal elhessegettem a hiányérzetemet, nyeltem egyet és bíztattam magam, hogy előre nézzek ne hátra, jó lesz ez meglátom.
De aztán  egyik hétfőn csipogott a telefonom.
-Szia, hogy vagy ma? Ráérsz esetleg? Lenne kedved találkozni? Mizujs? (What the fuch, ez volt az első ami eszembe jutott. Ember: terhes vagyok , 2 hónapja nem hívtalak, most meg csak ugorjak, mert mert neked olyanod van? ) Leráztam. Jól vagyok köszi, semmi különös, de sajnos nem érek rá.
Azonnal jött a válasz: Csütörtök vagy péntek? Megírtam, hogy ez a helyzet elég abszurd, nem hiszem, hogy jó ötlet találkoznunk, gyereket várok nem is az övét, engedjük már el egymást...De nem hagyott, írt, hogy de látni akar, és nem számít, hogy nem az ő gyereke, meg akar ölelni...  Kb 40 sms-váltás után végül beadtam a derekam, mondtam, hogy ok, legyen péntek, kitalálok valamit...

Pénteken jött sms reggel, hogy a barátnője beteg otthon lesz, ne menjek, talizzunk máskor. Erre nem írtam , gondoltam kapja be. De nem hagyott békén, kérdezte, hogy jövő szerda? Irtam, hogy nem jó, fodrászhoz van időpontom. 10 perc múlva újabb üzenet: Csütörtök? Írtam, hogy az se jó, egy barátnőmmel van lebeszélve előre a tali. Nem telt bele újabb 10 perc, hogy akkor megoldja legyen a következő hétfő. Erre már nem akartam válaszolni úgy voltam vele, miért nem oldja meg a mait (pénteken volt ez ugye) , de jött egy újabb üzi: Nos? Erre válaszoltam neki, hogy bocs de vissza kell mennem aznap a háziorvoshoz, szóval az sem jó, miért nem jó a ma? Mert a barátnője  otthon van. Erre én, hogy ok, akkor találkozzunk itt a parkban, dumálunk egy kicsit eszünk egy fagyit. Válasz: nem mert ő nem mehet haza lezuhanyozni, és akkor itt nem tudunk meztelenül összebújni, keressünk másik időpontot. Na itt már eldurrant az agyam, válaszoltam, hogy akkor mégsem akarsz annyira látni mint ahogy mondod. Erre írta hogy felhívhatlak? Nem válaszoltam, de pár perc múlva csörgött a telefonom.Nem vettem fel, de újra meg újra hívott aztán a sokadiknál felvettem, mondtam bocs, de a másik irodában  voltam éppen. Ekkor olyan elcsukló hangon elkezdett magyarázni, hogy értsem meg ő le akar zuhanyozni, meg melós ruhába sem akar bejönni idáig és olyan büdösen amilyen a nap végére lesz, tuti nem is akarom látni, és a barátnője  beteg....
Az elején majdnem megsajnáltam, hogy jaj szegény olyan zavart kismacska hangja volt, de mikor jött a barátnőm beteg mondatrész akkor megint eldurrant az agyam, és csak annyit mondtam, hogy ezek mind kifogások, nincs több mondanivalóm. Erre jött,  hogy de most haragszol? Én meg mondtam, hogy itt a főnöknőm, vissza kell mennem a tárgyalásra (nem is volt tárgyalás) és ne haragudjon megértem a problémáját, de én most nem tudok csevegni. És leraktuk.  Azóta se kép se hang... Kiváncsi vagyok mikor fog megint jelentkezni, főleg annak fényében, hogy megírtam neki, hogy ez az egész tök abszurd,terhes vagyok, nem fogok vele lefeküdni többet, ennek ellenére erősködik, hogy látni akar, de közben kiderült még mindig azt hiszi, hogy mi majd összebújunk, és mégsem akar annyira látni mint mondja, hát a fene se igazodik el rajta....
És hogy miért foglalkoztat? Nem tudom, megmondani. Mert Soltinak a nyomába sem ér, tudom, hogy nem ő a lelki társam , és nem álmaim pasija, sőt még annyira sem tudnék együtt élni vele mint mondjuk a volt férjemmel , szóval Solti sok-sok szempontból tényleg jobb. Mégis van benne valami, amit nem tudok elereszteni. Pedig Laci is önző ám. Mindig én menjek, találjak alibit, neki csak akkor jó , ha épp nem kell hazudnia miattam, az hogy én már hányszor hazudtam érte, az nem nagyon foglalkoztatja... Szóval nem tudom.De fel tudom idegesíteni magam rajta az egyszer fix. És lépten nyomon kiveri a biztosítékot, amitől edurran az agyam az is egészen világos...