Hétfőn hazafele a kocsiban sikerült jól összevesznünk. Onnan indult a téma, hogy a tesójáék már egy éve kínlódnak a bolttal amit nyitottak,  ami nem hozza, csak viszi a pénzt, és nem értem hogy miért laknak albérletben amikor van saját lakásuk igaz azon van hitel, de miért nem a hitelt fizetik és miért albérletet...  Na ennek kapcsán újra felmerült, hogy Solti nem számíthat sem az apjára, sem a tesójáékra ha meg kell csináltatni az anyja sírkövét ami alaphangon is legalább 300ezer ft lesz. Már nézegettük és beszéltünk is róla, hogy ha letelik a  hitele jövő áprilisban akkor utána valahogy össze kéne gyűjteni és megcsináltatni. De nem volt rá konkrét terv, csak szó volt róla, én meg mondtam neki, hogy rendben támogatom a kezdeményezést, tényleg meg kell csináltatni majd valamikor. Na ez megint felmerült a kocsiban, mire mondta Solti, hogy ha lejár a hitel akkor ő felvenne egy 0%-os hitelt a sírkőre, mert mielőbb meg kell csináltatni, mert vér ciki, hogy már másfél éve úgy van. Erre én mondtam neki, hogy szerintem meg nem ciki, nem csak az ő dolga lenne, és ha jövőre lejár a hitel akkor inkább rakjuk össze előre a pénzt, és majd amikor megvan rá a keret akkor csináltassuk meg, amúgy se hiszem, hogy sírkőre adnak 0%-os hitelt. Persze kiakadt, hogy én megint okoskodom, és de hogy adnak, és miért nem értem meg, hogy neki ez mennyire fontos. Erre én megmondtam, hogy tudom, hogy fontos és támogatom is a dolgot, még úgy is, hogy nem csak az ő dolga lenne, én csak azt mondtam, hogy  ne vegyen fel hitelt, mert alig várjuk, hogy a mostani leteljen, és ha megint hitelt vesz fel akkor megint ki lesz centizve, és ha a gyereknek kell valami akkor ő megint nem tud beszállni és engem inkább ez zavar. Meg azt is mondtam, hogy értse meg és nem bántásiból használva a jelzőt, de a halott anyjának már olyan mindegy, hogy egy vagy két év múlva lesz megcsináltatva a sírköve, mert nem számít, és senki sem fogja megveregetni a vállát, hogy Soltikám milyen önfeláldozó vagy, hogy hitelből megcsináltattad, viszont nekünk igenis számít, hogy van-e tartalék pénzünk ha bármi történik. De itt már nem volt rám vevő, hazaértük, közölte, hogy hagyjam békén, és elvonult bőgni a nappaliba. Én meg lefeküdtem. Úgy sírt, hogy hallottam, hogy fulladozik, úgy gyanítom, hogy hisztériás rohama volt, de nem mentem be, juszt se, tudom, hogy igazam van, és elegem is abból, hogy  én toleráns vagyok, és neki fontosabb a sírkő mint a leendő családja.
Másnap egész nap egy szót se írt, én se neki és mikor hazamentünk akkor úgy csinált, mintha semmi sem történt volna. Este az ágyban előhoztam a témát újra, mert még előző nap mielőtt magára csukta az ajtót azt mondta, hogy sürgősen gondoljam át, hogy én hogy is beszélek az ő anyjáról. Mondtam neki, hogy átgondoltam és az álláspontom nem változott (megismételtem, hogy kicentizi magát, és ha pl beszarik a kocsija akkor mi a fenét csinálunk, és eddig még sosem voltam anyagias, de nem tudjuk, hogy a gyerek mennyibe fog kerülni ha pl nem tudok szoptatni, vagy ha beteges és folyton kell neki valami, és ugyan van félretett pénzem, de nem úgy terveztem, hogy csak én szállok be mindenbe) És megkérdeztem, hogy úgy érzi, hogy én ellene vagyok a sírkő témában. Erre megint felhúzta magát, hogy ő nem azt érzi, hogy ellene vagyok, hanem azt, hogy minden más mellett, és ő ezt velem nem tudja megbeszélni mert vannak dolgok amit egyszerűen képtelen velem megbeszélni, mint pl ez is, és zárjuk le a témát, mert ő erről már nincs mit mondjon nekem. Hát nem esett jól, de majd lecsillapodik és meglátjuk.
Igazából nem akarok olyan hülye lenni mint a volt férjemnél voltam. Soltival legalább elértem azt, hogy van egy fix összeg amit havonta odaad , amivel én szigorúan elszámolok minden hónap végén.  Így is szemet hunyok egy csomó minden felett, pl hogy a nyaralásunkat is 60-40 arányban fizettük, vagy hogy , vettem neki előtte papucsot, mert nem volt neki, meg a közös kajapénzből rendszeresen veszünk kaját  a hűtőbe amit ő elhordoz reggelire a céghez , és használtan veszem a gyerekruhákat mikor megtehetném, hogy minden nap hazamegyek valami cukisággal, de nem teszem, hogy ő ne érezze szarul magát, hogy nem adott bele, meg hogy kevesebbet keres, meg szegénynek a hitel miatt sosem marad költőpénze.  Mert eddig anyagilag nem adott bele. Amiket megvettünk vagy a közös pénzünkből vettem, vagy a sajátomból. Igaz ő festett ki, az nem került pénzbe,csak a festék amit ugye közösen vettünk, és spóroltunk a festőn, na de én minden hétvégén megfőzök, ergo spórolunk, amiben sosem segít, és  azt sem emlegetjük fel külön...  És kicsit úgy éreztem, hogy megint palira leszek véve, hisze nekem van x összegem  félretéve,ha kell az   fedezi a gyerek költségeit és majd ő csinál amit akar. Ezt erősítette az is, hogy nyaralás óta ugyanazt a 3 akkordot gitározza, és már most arról ábrándozik, hogy ha megkapja  a nyári jutalmát akkor visszamegy a gitártanárhoz és stúdióba kell menni, mert fel kell venni az ő "számát" amit ő írt. És ezzel se lenne semmi bajom, ha tudnám, hogy az a nyamvadt jutalom kell, hogy befizesse a kötelező biztosítását meg az elmaradt telefonszámláit, és bizony az sem esne rosszul ha elvinne egy moziba, vagy csak megkérdezné, hogy kell-e venni még valamit a szülés előtt, vagy a gyereknek. És persze ott van az is, hogy egyre nagyobb a hasam szeptember, októberben tuti nem fogok dolgozni, ergo fizetést sem fogok kapni,  mire megkapom az első ellátást az államtól az nov eleje lesz jó esetben és bizony azokban a hónapokban is élni kell, mikor nem keresek semmit... És idegesítő, hogy ezekre csak én gondolok előrelátóan.
És még az is bassza a csőrömet, hogy májusban megbeszéltük, hogy ok akkor házasodjunk össze, kb 3x küldtem át, hogy mikor lehet menni az anyakönyvvezetőhöz bejelentkezni (abban maradtunk, hogy legkésőbb júniusban bejelentkezünk, mert min 30 napot várni kell és hogy ne legyen a legnagyobb melegben meg már hatalmas pocakkal) És még midig nem jelentkeztünk be, de én már tuti nem fogok még egyszer szólni, majd okt elején az orra alá dugom a terhes igazolásomat, hogy tessék akkor most be lehet fáradni a gyámügyhöz apasági nyilatkozatot tenni, ha akarod ezt a gyereket a nevedre, ha meg nem akkor jó lesz az "én" gyerekemnek is, az én vezetéknevemmel.

Úgy látszik ez a hidegfront ma nincs jó hatással a kedvemre. Kicsit ki vagyok akadva.
De már az is segített, hogy kiírtam...
(Ma olyan szarjon sünt a világ kedvem van)