Jelenség, hogy mindig akkor nyúlok a bloghoz ha "baj" van, ha hiányzik valami, vagy valaki, vagy épp "panaszkodni" támad kedvem. Mondjuk tény, hogy azért is csináltam ezt a blogot, hogy kíírjam amit nem merek vagy nem tudok kimondani.
18 hónapja nem gyújtottam rá , de mostanában történt egy s más, egy hete kedden este nem bírtam tovább cérnával és mikor már mindenki aludt lelopóztam a ház elé, hogy márpedig most rágyújtok és kész. Nem bírtam elszívni, konkrétan letüdőzni nem bírtam, pedig nagyon kívántam, nagyon akartam, hogy újra kis megnyugvást hozzon az ha elszívok egy cigit. Úgyhogy 2 "slukk" után elnyomtam, és sétáltam egy kört cigi nélkül elfilózva azon, hogy mit is jelentene, ha én cigiznék , miért is kell az nekem. Mert úgy néz ki mégse leszek dohányos újra, vagy ha igen akkor vennem kell valami nagyon gyenge cigit, mert amit addig szívtam túl erős és azzal nem fog menni.
Arra jutottam, hogy az a kis magány kell, az elvonulás az a kis pihiidő amíg dohányoztam, hogy majd akkor legalább nem zavar senki, akkor azt csinálhatom amit csak én csinálok (Solti ugye sose dohányzott).
Amikor mellettem dohányoznak pont ugyanúgy kívánom, mint mondjuk 2 éve amikor én is aktív dohányos voltam.
Találnom kell egy új "hobby"-t a cigi helyett, mert hiába kívánom nem megy, hogy elszívjam, pedig néha átkozottul jól esne...
Ez is egy ilyen este!
