Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Emma levelei

Mindennapi vívódások, hétköznapi szösszenetek nem hétköznapi tálalásban.. Magamnak, értem.

Friss topikok

  • Pixynor: Hát, egyre többször hallom azt, hogy jelenleg terhes lányaikat az anyukák olyan szlogennel vértezi... (2016.07.16. 09:40) Kiírom a dühömet
  • Pixynor: Kár érte :) (2016.05.20. 16:25) Elszállt
  • Pixynor: "Nyomasztó olyannal álmodni aki nagyon hiányzik... Felkavar, és a keserédes mélabútól nehéz szabad... (2016.04.21. 18:16) Egy poszt a semmiről
  • gabuschka: Neha erdemes kilepni a jatszmakbol, akkor is ha gyerekkorunk ota benne vagyunk, es azt megnezni, h... (2016.04.16. 12:02) Anyával az élet- Ruhák
  • gabuschka: Szerintem ne aggódj, a Lacikból általában elöbb-utobb kiabrandul az ember, mert kinyilik a szeme e... (2016.04.16. 11:58) A bizonyosság - avagy az újra kivert biztosíték

Címkék

A változásról bennem....

2016.07.07. 08:37 Emma Levelei

Pocakkal az élet

Alvás. Tavasszal nagyon vártam, hogy kialudhassam magam. Úgy remélem, hogy lemegy a májusi hajtás és végre majd naphosszat heverészek a kanapén. És ez félig be is jött. A heverészés egyetlen hátránya, hogy max fél órát bírok az egyik oldalamon, majd mindenem lezsibbad és a másik oldalra fordulva is max ez az intervallum tartható. A háton fekvés így a 26. héten már igencsak bajos, alaposan körbe kell párnázni magam, hogy a gyerek ne nyomja a farokcsontomat. A hason fekvés meg egyenesen lehetetlen. Kivétel az uszodában, amikor kifejezetten jólesik mellúszni, mert ilyenkor végre hason tudok lenni anélkül, hogy agyonnyomnám a gyereket. Na nem mintha hagyná, éjjel ha netán félhasra fordulok akkorákat rúg rajtam, hogy azonnal felébredek, és át kell fordulni, nincs mese a gyereknek máris saját akarata van.

Nyaralás. Balatonon. Hová máshová mehettünk volna, anyagilag jó hogy ez is belefért, de nincs is panasz,szuper volt. Jöttünk, mentünk, még fürödtünk is, nem úgy mint tavaly amikor végig esett az eső. Most csak 2 nap rossz idő volt, de én ennek kifejezetten örültem, mert a szállodai matrac puha volt, így sikerült így-úgy, de főleg félhason végre tényleg kialudni magam. Imádtam régen az otthoni jó kemény ágyunkat. De most inkább a puha és süppedő kanapénkat részesítem előnyben, és legszívesebben hazavittem volna a szállodai matracot. Az alvás oka erre a két napra az volt, hogy tetőtéri volt a szobánk, és persze klíma nem volt. Igy az első két éjjel és leszámítva ezt a két napot minden további éjjelen vizes törülközőt magamra húzva tudtam csak elviselni a szoba hőmérsékletét. Érdekes, hogy a hőháztartásom mennyire megváltozott. Most egyfolytában melegem van. Ma reggel alig volt 20 fok és most éreztem jól magam rövidnadrágban és ujjatlan trikóban. Az irodai klímától fáj a vesém, úgyhogy marad a naphosszat izzadás. Éjjel is takaró nélkül, mikor Solti már takarózik, és ez a terhesség előtt nagyon is fordítva volt. Ő meg nem változott, csak én vagyok éppen ketten .

Úszás. Hihetetlen élmény kinyújtózni a vízben hason. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fogok örülni egy kis vízben lebegésnek :D A legérdekesebb mégis az amikor belegyalogoltam a "tengerbe":) amikor a víz csak nyaldosni kezdte a pocakom alját a gyerekünk azonnal felébredt és ficánkolásba kezdett. Ez a mocorgás eltartott odáig amíg a pocakomat teljesen el nem lepte a víz, mert ilyenkor úgy éreztem, hogy egy komplett körhinta van a hasamban amire a gyerek végtelenített jegyet váltott. Pörgött , forgott, mint valami ringlispil (ez de egy fura szó amúgy nem? A német változatának -ringelspiel- sokkal inkább hangzatosés kifejező a neve. Bár vessek magamra, használjam a magyar megfelelőjét a körhintát, de akkor  hogy kerülöm ki a szóismétlést? ) .Visszatérve az úszásra , ettől aztán kimerültünk mind a ketten. Egy-egy félóra vízben töltött idő után simán aludtam egy-egy komplett órát a parton. Csaltunk, mert vittük itthonról a memóriahabos párnákat, amit ha összenyomsz, jó kis helyen elfér, de pikk-pakk kiugrik és lehet vele ülni, aludni a kemény földön is. Nincs is annál jobb mint egy jó pancsolás után  egy fa árnyékában kidőlni egy kis szunyókálásra.

Idegállapot. Sokkal nyugodtabb vagyok, mint szoktam lenni. Kevésbé tudnak felidegesíteni, viszont ahogy a klisékben is van képes vagyok egy reklámon is elpityeredni. Megvan az a most játszott üditő reklám amikor a nagytesó idegesíti a kicsit? Úgy tűnik, mintha levenné neki a fülhallgatót a polcról, miközben feljebb teszi, otthagyja az esőben, elsiett az esernyővel, megrúgja az asztal alatt, majd adja az ártatlant, és a reklám végén amikor a kisebbtől elveszik az üdítőjét ő visszaszerzi és végül nem megissza, hanem visszaadja de amikor a kicsi beleiszik akkor felcsapja az üveget és a kicsi leissza magát? Nos amikor először láttam ezt a reklámot majdnem elbőgtem magam. Sosem voltam én a kisebb tesó, szóval nem az együttérzés volt az oka. Egyszerűen csak ilyen lettem a terhességtől. Tegnap hazafele a kocsiban még vígan dalolásztam, majd némi házimunka után elolvastam egy cikket a kismamákról és arról, hogy érdemes társaságba menni a szülés után. Semmi negatív, sőt egy inspiráló cikk, mégis pár komment elolvasása után jól kibőgtem magam. Hogy miért? Nem tudom. Csak jól esett.Előre sajnáltam magam? Nem hiszem, egyszerűen csak jól esett sírni egy kicsit. Na jó nagyot.
Fél órára rá meg már nem is értettem, hogy mégis minek bőgtem. És így megy ez naphosszat, ingadozok mint az áprilisi időjárás.

Kaja. A krumpli főzött formában verhetetlen. Sütve is megállja a helyét, csak ne bő olajban,mert az olajos nem nyerő. Valamiért még mindig a krumpli a kedvenc, és leszoktam a tésztákról, meg minden szaftos, szószos kajáról, inkább eszem a szárazakat, mint a rántott vagy a sült hús, persze szigorúan mindenhez savanyúuborkát is, hogy a savam ne kússzon az egekig. Bevált. A paradicsomos dolgokat is letettem, rizst szinte nem is ettem mióta gyereket várok.  Reggelire az elején imádott sajtkrémes pirítósról átálltam a kenőmájasos pirítósra (kenyérre) . Szerintem életemben nem ettem ennyi kenőmájast, mint amilyen mennyiséget most be tudok termelni. És a régen hőn imádott kakaós csigákat, meg édes péksüteményeket elfelejtettem, rosszul vagyok az édesektől. Solti sem szereti a sütiket, mondtam is neki, hogy ez a gyerek már most nagyon ráütött.  A kávé íze hiányzik, és bár szabadna inni egyet , mégsem teszem, mert a szagától rosszul vagyok, és mindentől ami tejtermék hasmenésem lesz, szóval a tejeskávé akkor jöhet szóba ha épp szorulásom lenne és kell valami amitől szaladni tudok. Gyanús, hogy Solti laktózintolleráns, és hogy a gyerek is az lesz, mert nekem korábban nem volt bajom a tejtermékekkel, most viszont csak a laktózmenteset tudom megenni, meginni. Remélem a picurkánk nem lesz durván allergiás rá. 
Gyümölcs minden mennyiségben jöhet, (cseresznye, meggy, barack, alma, körte). A dinnyét nagyon vártam, de nem jó, mert túl cukros, émelygek tőle, így attól tartózkodom. És érdekes, hogy az elején minden nap lement egy nagy tölcséres vanília fagyi, de most már attól is rosszul vagyok, talán hogy tejes, vagy cukros, nem jöttem rá, de jobb ha nem eszem meg, mert aztán csak kínlódok.

Hát valahogy így vagyunk mi most:) Élvezem a terhesség ezen részét. A gyomorsav gondjaim mérséklődtek, még elbírom a pocakot, lehet vele ülni, menni, aludni is , ez egy jó időszak. Szeretem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://emmalevelei.blog.hu/api/trackback/id/tr128871740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása