Vannak jó dolgok is...
A "világlegjobb" rántotthusát 2 hete sikerült megenni. Siettem haza, és a piac mellett megláttam a grillcsirkést. Gondoltam veszek hozzá jó kis savanyú káposztát, de mikor megéreztem közelről a csirkeszagot elment a kedvem. Igy tovább bandukoltam a piacon és a kedvenc kifőzdémben vettem rántott karajt, meg petrezselymes krumplit. Életemben nem ettem még ilyen finomat. Solti szerint csak átlagos volt semmi extra...
Aztán amikor Solti testvéréékhez mentünk elmondani a nagy hírt, végig azon járt az eszem, hogy levest ennék. Majd elepedtem egy tányér levesért. És mi várt minket mikor odaértünk? Húsleves. De a szagok újra kifogtak rajtam, még egy répát sem tudtam megenni belőle, fordult fel a gyomrom. Azt hazudtam most nem tudok enni, nem is vagyok éhes. Ezek után hazafele kitaláltam, hogy akkor kérek egy sültkrumplit a gyorskajástól (direkt nem írom a nevét). Solti mondta, hogy ok akkor legyen sajtburger menü, mégiscsak úgy gazdaságos, én ehetem a krumplit, ő vállalja a szendvicseket. De aztán fordítva lett, így faltam én fel a "világlegjobb" sajtburgerét még a kocsiban hazaérés előtt, a krumplit meg se bírtam szagolni. Hozott másnap is, de az már nem is kellett...Világlegjobb csak egyszer lehet valami nem?
Tegnap barnakenyeret vettem. Az eredeti terv úgy szólt, hogy bemegyek 4 zsömléért a pékhez, erre hazatértem egy olyan bajor, igazi kovászos savanyú kis kenyérrel amire régen ránézni sem tudtam. Felhalmoztam rá egy halom tojáskrémet megszórtam pirospaprikával. Eddig nem morbid, vágtam mellé kaliforniai paprikát ,és feldaraboltam egy körtét hogy majd az lesz a nasi. Végül a kenyér a körtével együtt fogyott el, a kaliforniai paprika meg a kukában landolt nem kellett. Még jó hogy eredetileg azért mentem le külön a zöldségeshez. Ez volt a "világlegjobb" körtés-tojáskrémes kenyere....
A savanyúuborkát még nem kívánom... de eljöhet még az ideje, főleg amilyen tempóban meggondolom magam mostanság...
