Úgy kezdődött, hogy késett... Azt hittem, az őszi méhnyakrák szűrésének rossz eredménye miatt szedett gyógyszerek miatt borultak fel a hormonjaim. A kését követő 5 napon csináltam is egy tesztet, amin én esküszöm nem láttam semmit, kidobtam a fürdőszobai kukába. De csak görcsölgettem, mintha meg akarna jönni, aztán meg sehol semmi. Közben hétvégén megjártuk a szerelmesek városát a csodás olaszországban. Készültem mindenféle dologgal, hogy ha szaladni kell egy nyilvános mosdóba tegyük fel akkor nálam legyen minden higiéniai eszköz, de ott sem kellett . Folyton éhes vagyok. Azt gondoltam, hogy ja mert szedem a hajhullás elleni élesztő vitamint, biztos az dobja meg az étvágyamat, a vitaminok amúgy is tele vannak B vitaminnal ami köztudottan fokozza az éhségérzetet. Aztán hétfő este határozottan hányingerem volt. Gondoltam basszus: 1: nem vagyok terhes,2: nem is jött meg (totál kimaradt- sosem lesz családom, mély sóhaj) 3:már rendes Nő sem vagyok... De ez a rosszullét nem hagyott nyugodni. Kedden munkába menet rágyújtottam a szokásos cigire, de nem esett jól, úgy éreztem fulladok ahogy szívom, és akkor villant be, hogy hétvégén is olyan csigatempóban gyalogoltunk, mintha nekem a pulzusom valahogy felgyorsult volna pár napja.
Egész nap a munkában az járt a fejemben, hogy mi van, ha mégis sikerült, csak az első tesztet túl korán csináltam? Hazafele már el sem mentem mosdóba szorongattam , még bevásároltam, sorba álltam a patikában, majd otthon gyorsan megcsináltam az új tesztet. Gondoltam elpakolom a bevásárlást mire megjön az eredmény, de odaragadtam a fürdőbe, és úgy rátapadtam a tesztcsíkra mintha szuggerálnám. És egyszer csak nagyon halványan megjelent a második vonal. Forgattam a kazettát, néztem, hogy nem-e lehet, hogy csak hallucinálom a csíkot, vagy csak odaképzelem, vagy átsejlik hogy hol kéne legyen a második piros csík . Aztán felhívtam a barátnőmet a szomszéd házból, hogy jöjjön át. Azonnal a nyakamba ugrott, hogy jujjjj sikerült és kikukáztuk az előző csíkot is, ő állítja hogy már azon is látja a csíkot , én esküszöm nem látok semmit olyan halvány.
Ha a számításaim jók akkor október elején várható a baby. Érdekes egybeesés, hogy a nem élő nagypapám névnapján hoztuk össze (amikor születtem akkor már nem élt). Már eleve nem is gondoltam, hogy ebből a kéthetente egyszer szexből lehet valami. Pláne úgy hogy 1 nappal túl voltam az általam számított ovulációs napon, szóval mikor Solti kérdezte, hogy esélyes-e hogy most berakta akkor mondtam, hogy nem valószínű... De úgy látszik mégis.. Továbbá érdekes egybeesés, hogy amikor ebbe az országba költöztünk akkor elírták a születési dátumom az első iratomon (10.10-re) majd hosszú hónapokba telt egyeztetni mert minden iratomat ez alapján állították ki, és a 40.hét a "naggykönyv" szerint 10.10-én jár le...
Soltival madarat lehet fogatni. Amikor hazaért az volt az első dolga, hogy letérdelt elém az előszobába és össze-vissza csókolta a hasamat. Én még fel sem fogom. Amilyen sűrűn összebújtunk azt hittem soha nem jutunk el oda hogy összehozzunk egy gyereket. Egész éjjel nagyokat kacagott és nevetgélt álmában, én meg feküdtem a hasamon, hogy vajon meddig tudom még a kedvenc pózomban aludni, és arra gondoltam, hogy ha Isten is megsegít anya vagyok, egy szezámmag méretű gyerek van a méhemben....
Azt olvastam, hogy a rákos sejtek is termelnek HCG-t amit egy terhességi teszt is kimutathat. Március 8-án van időpontom a dokihoz a második méhnyakrák-szűrés eredményét akkor fogom megkapni. Nagyon remélem, hogy gyereket várok és nem betegség az ami miatt ilyen tüneteket produkálok. Addig nem tudok menni, mert előtte 2 hétig szabin van. Várni kell. Boldog vagyok, de közben tele kérdésekkel....
