Terhes-e a várandósság? Igen az. Néha nagyon az.
Tegnap a kozmetikusom vágta az arcomba, hogy ne rinyálj , te akartad nem? És végülis de. Csak épp senki sem mondta, hogy pl a rosszullétek összevissza törnek majd rám. Pár napig teljesen jól voltam aztán szerdán megint rohantam a wc-be... Ezek után tegnap megettem volna a vasszöget is, éhes voltam egész nap, ma meg minden szagtól felfordulok, vettem sonkát még tegnap, hogy ma milyen jó lesz reggelire, de nem bírtam megszagolni sem, nem hogy megenni. A krumplipürét kívánom, de azt ma egész nap.
Az ebédem főtt rizs lett volna, natúr párolt csirkével, de kidobtam, mert konkrétan mosogatólé szagúnak éreztem az egészet. Megkóstoltam, az íze is olyan volt... Most továbbra is éhes vagyok, de cserébe nincs kajám, ami délutánra újabb hányásba fog torkollni, hacsak nem szerzek addig valamit a boltban. (csakhogy nincs semmihez gusztusom, illetve egy kis krumplipüré jó lenne, de azt ugye nem kapok a közértben)
A legrosszabb a gyomorsav. Ami nem jön ki (vagy csak ritkán de akkor nagyon). Úgy érzem ott a vége a torkomban amitől van egy olyan hülye savas-zsíros érzés a szájpadlásomon amit nincs az a szájvíz (fogkrém, mentolos cukor, egyéb cukor, kaja, akármi) ami el tudná tüntetni. Én aki eddig mindig kívántam (mit kívántam, imádtam) a paradicsomos, mustáros, szószos, savas ételeket , most semmit sem tudok ezekből megenni. Olyan mint a cigi. Kívánom, hiányzik a mozdulat, de ha megérzem, hogy valaki cigizik az utcán előttem attól már mindjárt hányni akarok... Azt mondta egy barátnőm tartsam szárazon a gyomrom, ropi , kölesgolyó, sajtos tallér, akár sima kifli, háztartási keksz vagy bármi jó. Kipróbáltam . Pár napig tényleg jó, csakhogy amikor már negyedik napon sem tudok wc-re menni , és a gyomrom mindjárt akkorára türemkedik közvetlenül a melleim alatt mint maga a mellem, na akkor az már igen kellemetlen. Főleg az irodában ülni vele...
És közben atomlassú vagyok, és folyton álmos. Eddig volt a munkám meg az életem. Most csak a munkám van, azt is csak túlórákkal győzöm, aztán megyek és alszom, hogy megint jöhessek dolgozni. De legalább nem kell tömegközlekednem, úgy döntöttem, ha már van kocsim, most az egyszer nem spórolok, úgyhogy kocsival járok, lobog a hajam minden reggel a csúcsforgalomban (grimasz) Persze felhagytunk a táncórával, de még a jógával is felhagytam, mert egy cipőmegkötés is komoly émelygést okoz minden reggel, nemhogy én most lélegzetvételekre hajolgassak, vagy ütemre pörögjek a saját tengelyem körül.
Az alvás. Hát az is érdekes. Hasonalvó voltam. Igen múltidőben. Mert ha hasra merek feküdni, akkor vagy a pocakom feszül, vagy a megkeményedett melleim nyomnak annyira, hogy kb 10 perc után elviselhetetlen. Ha a hátamra fekszem akkor meg szegény Solti nem alszik, mert a hátamon szépen csikorgatom a fogam. Mások (férfiak) a hátukon horkolnak, én a fogam csikorgatom. Na kinek jobb? Nekem a horkolást hallgatni, vagy neki a fogcsikorgatást?
De mindent összevetve, úgy érzem megéri. Amikor meglátok egy cuki kisgyerekes reklámot, vagy egy jelenetet valamelyik filmben ahol család van és szeretet és könnybe lábad a szemem, vagy bármikor mikor rájövök, hogy egy csoda növekszik bennem, akkor igenis ellágyulok, és azt mondom, hogy féllábon is kibírom, mert ennyit bőven megér:D
