Sohonyai Attila - Erre készen
...pedig én készen álltam.
Neked készülgettem, csepegtem,
annyi de annyi eresz alá beállva,
hogy neked lehessek bármikor-vized.
Pedig én annyit ébren voltam:
lopva boldogok fölé ereszkedtem,
az éjek között nem válogatva,
felnőttől, gyerektől loptam,
hogy neked belőlük elhozva
legszebb álmoddá lehessek.
Pedig hányszor inkább levegőt se vettem,
mélyen, szembecsukva, lét szüntelen,
ha majd itt leszel, s ébresztesz engem,
mennyire de mennyire zakatolhatunk,
e fukarul összespórolt milliónyi szívverésben.
...pedig...pedig te sosem álltál erre készen.
