Álljon egy poszt itt arról, hogy ki hogy fogadta a hírt...

6. hét eleje:
Anyu: Az első teszt utáni napon pont nálunk aludt. Ültünk a konyhában, mondtam neki, hogy nincs baba, legalábbis a teszt szerint, és rágyújtottam. A szeme majdnem ledöfött úgy szúrt, de nem szólt semmit.... Lenyelte a mondandót...Aztán a második teszt után rögtön felhívtam a beszélgetés a következőképpen zajlott:
-Szia Anya! Hogy  vagy, mit csinálsz?
(Rövid beszámoló , hogy most ért haza, milyen napja volt, majd megkérdezte te hogy vagy?)
-Most éppen ülsz? (kérdeztem én)
-ÖRÜLJEK? (jött a visszakérdezés, már tudta, hogy miről van szó, legalábbis majd kiugrott a bőréből a hangja alapján, úgy hallottam ki hogy örül)
-Úgy néz ki a második teszt pozitiv...
-Szuper...(boldog hanglejtés) látod nem kéne cigizned (dorgálás).. egyébként úgy döntöttem (és innentől a beszélgetés megint róla szólt teljesen normál hangnemben, mindenféle érzelem nélkül..  majd letettük, azóta sem beszéltünk)

A második akit felhívtam az a szembe házba lakó barátnőm, hogy jöjjön át és nézze meg a tesztet, mert ugye el sem hittem, hogy amit látok az egy csík, vagy kettő:)  Ő azóta minden nap felhív, tegnap mikor összefutottunk az utcán vigyorgott rám ezerrel és simogatja a karom, meg folyton lekismamáz... Elég fura, inkább olyan túl bizalmas, meg még nekem is hihetetlen az egész, úgy érzem ő lelkesebb mint én vagyok, ami ijesztő...

Solti: Őt hívtam harmadiknak, hogy az első teszt tévedett , úgy néz ki mégis terhes  vagyok. Közölte, hogy azonnal indul haza (volt még fél óra a munkaidejéből). Mondtam neki, hogy e-miatt ne rohanjon, de ragaszkodott hozzá. Hazaért, hátravágta az ajtót, majd kiabált, hogy hol vagytok ? És mikor kimentem akkor térdre ereszkedett és elkezdte csókolgatni a hasam. Azóta napjában ötször üzen, érdeklődik, hogy hogy vagyok. Sosem jött elém a munkába, tegnap azt is megtette, óv még a széltől is, tegnap a levetett kabátomat sem cipelhettem. És azóta többes számban  vagyok neki, sőt.. sokszor leginkább a gyerekkel beszél: Mond meg anyádnak... anyád ilyen, anyád olyan.... Már kellett mondjam, hogy hahó én is itt vagyok, velem beszélgess:D De ezt leszámítva, nagyon tetszik ahogy hozzááll, valahogy így képzeltem el mindig is, hogy ilyen kell legyen az APA :D

A Másik:  Felhívott tegnap, hogy az előre tervezett  talinkat le kell mondja, mert a felesége beteg lett és nem valószínű, hogy  a talink napján már menne dolgozni. Mondtam neki,  hogy nem is baj, mert úgy néz ki, hogy nem csak késik, hanem hogy babát várok. Erre mondta, hogy mond még egyszer. Mondtam babát várok. Erre ő hogy mond hangosabban, de ekkor már nevetett. Mondtam nem kiabálok, jól hallottad, babát várok. Mondta, hogy nagyon örül, és kérdezte, hogy most akkor boldog vagyok-e, mert erről már régóta beszélek, és az kell legyek. Tőle nem megszokott módon (és a múltkori beszélgetésünkkel tök ellentétben) kifakadt és azt mondta, hogy tulajdonképpen azért hívott, mert átgondolta, és ő mégis el tudná képzelni, hogy legyen gyereke, de ennek fényében akkor erről lecsúszott... Kérdeztem tőle, hogy ezt hogy érti. És akkor azt mondta, hogy a múltkor azt mondta, hogy a feleségétől nem akar, és úgy általában sem akar, de ha én ennyire szeretnék, és Soltival esetleg nem jön össze, akkor ha nem tudja meg soha senki lenne az apja (megcsinálná nekem). Na ekkor elkezdek folyni a könnyeim, csak annyit mondtam, hogy hát már megint fáziskésében vagyunk, vagy csak én sietek, de ezzel most elkésett.
Ekkor megkérdezte, hogy de ez ugye nem jelenti azt, hogy a múltkori volt az utolsó találkozónk? Mondtam, hogy szívesen mondanám, hogy igen az volt az utolsó, de ezt a "kiskaput" nem vágnám be újra, mert már ezerszer becsuktam az ajtót aztán megint kinyitottam, szóval inkább hagyjuk nyitva. Ekkor nagyot sóhajtott és mondta, hogy jó mert ő szeretne látni. Kérdeztem, hogy és nem fog zavarni, hogy előbb utóbb hatalmas hasam lesz. Erre ő : nem, azzal együtt is szeretni foglak.
Aztán még a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magunkra, és hívjam bármi van, majd ő is fog még keresni.
Nem szoktunk hosszasan telefonálni, de ez most bő fél óra volt. A végére olyan lágy volt a hangja:) Mondta,  hogy szia, de úgy mondta, mintha azt mondta volna, hogy szeretlek :D

Nem értem, a terhes nő gondolata mindkét pasiból kihozza a védelmezőt:) Sosem gondoltam volna:) Hát jó érzés, nem tagadom:D

A legjobb barátnőm: Felhívtam telefonon, nagyon -nagyon örült,megbeszéltünk minden részletet, nevettünk nagyokat, hogy el sem tud képzelni nagy hassal, és Úristen akkor most még utazzunk el utolsó kettesben nyaralásra , azt mondta, hogy mindenkitől függetlenül ez már nagyon rámfért, évek óta akarom, ő nagyon szurkolt, kívánja, hogy boldog legyek. Aztán kitárgyaltuk, hogy ők is próbálkoznak, és milyen poén lenne, ha sikerülne nekik is, babázhatnánk együtt :D

Egyelőre másnak nem mondtuk, előbb legyenek meg az első orvosi vizsgálatok, hogy tényleg tudhassuk, hogy minden rendben.